Bizttosan ti is sokszor találkoztok a közösségi médiában (is) teljesen semmit mondó, hírhajhász, lájkvadász, „mondvacsinált” cikkekkel/hírekkel/bejegyzésekkel.
Ezek roppant veszélyesek, mind az emberekre, mind a világháló „elszemetesedésére”!
Miért?
Mert az álhírek – azaz a fake news – sokszor gyűlöletkeltően, pánikot/riadalmat okozhatnak, félrevezetik az olvasóját. Szinte minden esetben olyan címe van a bejegyzésnek, amely arra ösztönöz rejtett pszichológiai terrort alkalmazva, hogy rákattints. Ezek a címek és esetleg előzetesek pont olyan dologról szólnak, amelyek épp foglalkoztatják a világot és társadalmunkat. Épp olyan témával kapcsolatban próbál félrevezetni – némi reklám bevételért cserébe – amelynek a valóságban is van aktualitása, de hamis adatokat és nem valós tényeket közöl.
Ezeket meg kell állítani!
Hogyan?
Legelsőnek is a nem továbbosztásával. Ez a legfontosabb.
Oké, de honnan tudja az olvasó, hogy az egy álhír, téves és/vagy félrevezető információkat oszt meg?
Onnan, hogy leinformálja az adott weboldalt! A weboldal címéből (ami a böngésző címsorában van), már kiderülhet könnyedén, hogy egy semmire kellő és átverős weboldallal van dolgunk vagy sem!
A weboldal címét, a böngésző címsávjában találjuk, ahová az internetcímeket (például: www.google.hu) begépeljük.
Ez, ha kattintunk egy oldalra akkor jól láthatóan olvashatóvá teszi a domaint, a weboldal elérési címét.
Vizsgáljuk meg!
Jól láthatjuk, egy weboldal internet címe mindig így kezdődik: HTTP <= ez maga a protokoll, amin keresztül internetezünk. Ennek fontos, hogy HTTPS legyen, azaz egy plusz „S” betű is legyen benne. Ezután kettőspont, majd két darab „per” jel következik. Így áll össze teljesen a kezdet: HTTPS://
Ezután van a WWW úgynevezett előtag (a WWW a World Wide Web-et jelenti!), de ez nem minden weboldlnál látható, nem is kell igazán foglalkoznunk vele, a szimpla weboldalaknál nem lesz nagy jeletősége a meglétének.
Ezután következik maga a weboldal címe!
Ez az a név ami a weboldalt azonosítja: YAHOO nyílván mind – vagy legtöbben tudjuk, hogy ez egy amerika kereső szolgáltatás. Voltak akik már használták, voltak akik „beleszülettek” a Google történelembe. 🙂
Majd a domain végződés…
A weboldal azonosító neve után követezik a domain végződés, ami általában országkód. Például Magyarországon a legtöbb magyar nyelvű weboldalnak .HU a vége. Természetesen vannak nemzetközi és nyelvfüggés nélküli végződések, mint pl a .COM a fentebbi példával élve a Yahoo nevében is. De ehhez hasonló a .EU végződés is ami jelzi, hogy az Európai Unión belüli weboldallal van dolgunk, amely nagy valószinüséggel kommunikál a mi nyelvünkön is, fordító program nélkül.
A domain végződések országok szerinti kódjait itt éred el, ha érdekel: DOMAIN TLD
Tehát egy weblap cím igy áll fel: HTTPS:// WWW . WEBLAPCIME . ORSZAGKOD
Kiszűrhetjük a kamu hirportálokat azzal, hogy valamely ingyenes szolgáltatót használják, mert még az éves 1500 Ft-os domainre se fektetnek be. Ilyenek például a valami.blogspot.com weblapok is.
Természetesen ezel a szolgáltatók nem az adott célra adják díjmentesen a szolgáltatásukat, hanem – mint a nevében is benne van – blogolásra, online/elektronikus napló írására. De a lényeg, hogy egy ócska, semmitmondó kamuhír portált így is le lehet buktatni, hogy a hulladékokból építkezik, ingyen, rátelepedve mindenki más normális szolgáltatására, elszemetesítve igy a világ internetét.
Sajnos példákat nem írhatok, amikről tisztán tudható, hogy álhíreket terjesztő portál – ami nem mellesleg bűncselekmény (és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető!!!) – mivel én nem ítélkezhetek nyíltan sem az internet szemetéről és az őket fenntartó borzalmasan alul élő társadalmi lényekről egyaránt.
Wikipédia a jogi szabályzásról: álhírek wiki
Büntetőjog infó link: BTK
Itt egy híradós cikk, amelyben pont az aktuális (2020 év eleje) helyzetről és annak álhírterjedéséről számolnak be: MEGNÉZEM
A másik lehetőség a kamuhírportálok kiszűrésére, már kattintással:
Tele van reklámmal, folyamatosan felugrálnak az arcodba valami – nem is a hírrel kapcsolatos – szennyek. Vagy az adott cikk tovább olvasásáért lájkolni kell valamit, vagy feliratkozni valamire. No itt biztos lehetsz benne, hogy ezt az oldalt azonnal be kell zárnod. A legrosszabb esetben még akár különféle virusokkal is megfertőzheted a gépedet. Óvatosnak kell lenni!
A leghasznosabb, ha a nevét (nem a linkjét!) megosztod ismerőseiddel, hogy ne kattintsanak rá és ne vegyék figyelembe a weboldal által közölt információkat, mert csőbe húzza őket is. Ami kicsivel plusz erőfeszítést igényel még, hogy ha teheted letiltod ezeket a linkeket a gépeden, a böngésződbe és esleteg „bejelented” közösségi médiában, mint átverés. Így védekezhetünk aktívan a szemetelődés és az álhírek terjedése ellen.
Rengeteg álhírt terjesztő weboldal van ma Magyarországon is.
Bánj óvatosan a kattintásaiddal!
Próbáljunk meg hiteles forrásból, ismert és közismert weboldalakról tájékozódni, ne kattintsunk minden ismerős által megosztott linkre a közösségi oldalakon és legfőképpen ne osszuk azt tovább – a saját és mások nyugalmának védelme érdekőben.
Egy többpontos lista a 24.hu-tól, az álhírek könnyebb azonosításához és kiszűréséhez:
- Nézzen utána az alapoknak! Ha nagyjából tisztában van azzal, hogy a vírus micsoda, honnan jött, hogyan terjed, mire kell odafigyelnie, és ki van veszélyben, akkor már az álhírek jó részét magától is ki tudja szűrni, hiszen alapvető hibákat vétenek. Nézzen utána megbízható forrásokból a járvány idején mindenképpen szükséges információknak, és ne hagyja magát megvezetni olyan hírekkel, amelyek ennek ellent mondanak!
- Ellenőrizze a forrást! Tudományos álhíreket általában úgy szoktak kreálni, hogy valamilyen világhírű kutatóintézetre, egy jó nevű egyetemre, vagy egyszerűen csak „tudósokra” referálnak bennük, csak magát a forrást nem linkelik be, ami a független tudósok által elfogadott tudományos folyóiratban vagy megbízható online platformon jelenik meg. Sokszor kiderül, hogy a Harvardnak semmiféle szóban forgó kutatása nem volt, a WHO pedig nem is mondott olyat, hogy az ecet jó a koronavírusra. Mindig kövesse vissza a forrásig a történetet, ha pedig megtalálja az erre hivatkozó linket a cikkben, kattintson – még ha nem is tud angolul, egy gyors Google-fordítással annyit le lehet szűrni, hogy mennyire kacsa maga a hír. Ha pedig ismerős ismerősétől terjed az információ, győződjön meg róla, hogy az illető szavahihető.
- Gyanakodjon, ha rossz a nyelvtan! Bár akármelyik újságíró véthet nyelvtani hibákat a cikkeiben, az, ha nagyon rossz helyesírással érkezik egy cikk, vagy látszik rajta, hogy úgy csapták össze, akkor valószínűsíthető, hogy nem hozzáértők írták. Így pedig már az is megkérdőjeleződik, mennyire érdemes hinni neki. A hiteles, megbízható szerkesztőségek mindig adnak arra, hogy milyen munka kerül ki a dolgozók kezei közül.
- Tudja, milyen médiumokban lehet megbízni! Bár itthon jelenleg olyan a közhangulat, hogy az állami médiában bármilyen alapot nélkülözve rá lehet húzni egy szerkesztőségre, hogy álhíreket terjeszt, azért korántsem ilyen egyszerű a helyzet. Az olvasó általában meg tudja állapítani, hogy milyen forrásokból tájékozódhat biztosan, ha egy szerkesztőséget egy témában korrektnek talál, valószínűleg más témákban nem fog álhírterjesztéshez folyamodni.
- Legyen gyanús, ha nagyon megosztásért könyörögnek! A hiteles újságcikkeknek általában nincs ilyesmire szükségük, a kattintásokért, lájkokért, megosztásokért vadászó oldalaknak viszont annál inkább. Kezdjen el gyanakodni, ha a cikkben, vagy közösségi médiában megosztott posztban többször is megosztásra szólítják fel!
- Ne gondolja, hogy a média szándékosan elhallgatja az igazságot! A – leginkább közösségi médiában terjedő – álhíreknek az egyik fontos kiindulópontjuk, hogy a média szándékosan hallgatja el az emberek elől az információkat, az álhírben viszont kivételesen minden igazságot leírnak, kendőzetlenül. Ez egész egyszerűen így nem életszerű, a média feladata az, hogy tájékoztasson, ráadásul nincs egy nagy megállapodás a szerkesztőségek között, hogy mi az, amit az újságíró megoszt az olvasóval, és mi az, amit nem. Ha hirtelen feltalálnák a koronavírus ellenszerét, vagy igaz lenne a vidéki háziorvos csodareceptje a tünetek ellen, valószínűleg egy újságíró előbb-utóbb megírná, úgy, hogy utánanéz megbízható forrásokból is az információknak.
- Nézzen utána az ellenkezőjének! Ha valamiről olvas a neten, amit nem feltétlenül hisz el elsőre, nézzen utána annak, hogy valaki megcáfolta-e már! Itthon is vannak olyan oldalak, amelyek azzal foglalkoznak, hogy a neten keringő álhíreket és városi legendákat lefüleljék (ilyen például az urbanlegends.hu), de sokszor találkozhatunk egy-egy álhír szakértőkkel megvitatott cáfolatával a médiában is.
- Ne higgyen a konteóknak! Általában az olyan összeesküvés-elméletek, amelyek a járvány szándékos kirobbantásáról és / vagy felhasználásáról szólnak, köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. Az ilyen világméretű összeesküvések titokban tartásához olyan, országhatárokon átívelő összetartásra lenne szükség, ami jelenleg – ez esetben szerencsére, egyébként pedig sajnos – nem áll rendelkezésünkre jelenleg.